Planktonozás

Tapasztalataim szerint az élő plankton minden fagyasztott és száraz halkaját überel. 

Annak ellenére, hogy a Balaton mellett élünk, a Balatonban szinte nulla a szedhető plankton mennyiség, ezért én közeli tavakban szoktam szedni. 

A legjobb időszak októbertől májusig terjed. A plankton mennyisége és milyensége nagy mértékben függ az időjárástól és az évszaktól. Ősszel az alga lepusztulása után apró naupliák jelennek meg, majd ezt követi a cyclops, melyet még jég alól is tudunk szedni.

A tavasz közeledte magával hozza a vizek melegedését, melynek hatására, a cyclops átvált daphniára. Először az apróbb pulex, majd a magna következik. 

Gyermekkorunkban sokszor hallottuk és ezért így él a köztudatban, hogy a daphnia nem jó minőségű eleség. Ez talán abból fakad, hogy akkoriban még nem voltak fagyasztott hal kaják, csak szárított formában kerültek forgalomba. Ezek valóban silány minőségűek voltak, hiszen szinte csak az állat páncélját tartalmazták. 

A mai tapasztalatom, hogy a daphnia szinte egyenértékű a cyclops-szal, mind élő, mind fagyasztott formátumban. Az élővel nem tudunk mellé rúgni, azonban a fagyasztott esetében fenn áll az a hátulütő, hogy ha a fagyasztás során (lassan fagy le) szétfagy, akkor ismételten csak a kitinpáncélt etetjük. 

Plankton hálót sok félét és sok mindenből lehet készíteni. Én üvegszálas szörfárbócból készítettem a nyelét.

A karikát, amelyre a hálót varrjuk (nem mi varrtuk), én egy 8-as rozsdamentes acélből hegesztettem. Minél nagyobb a karika átmérője, annál hatékonyabbak vagyunk.

A hálót egy egyszerű függöny anyagból varrta meg a feleségem.  A háló anyagának mindenképpen műszálasnak kell lenni.Nem jó a túl sűrű szövésű sem, mivel amikor húzzuk, akkor ez gyakorlatilag a vizet nem szűri, hanem maga előtt tolja. 

A planktonozás mozdulatait már biztos sokan olvastátok a Horn-Zsilinszky könyvben. 8-asokat írunk a vízbe, tehát ellenáramba húzzuk mindig a hálót, ezért több vizet tudunk átszűrni. Ha sokat lehet szedni (1,5-2 óra alatt 5-6 kg), akkor víz nélkül, egy műanyag tálcán szoktam hazahozni és itthon villámzáras tasakokban szoktam lefagyasztani.

Egyébként meg 2 darab 20 literes vödörrel szoktam szedni vízzel együtt és azt etetem.

Előtte                                   Utána

Itthon a planktont a tároló edényéből az alábbi eszközök egyikével szoktam kiszűrni.

Egyszerű nagy PVC cső illetve csavaros műanyag doboz tető, ráerősítve ugyan az a függöny anyag, amelyből a planktonháló is van. 

Véleményem szerint a legjobb táplálék az élő eleség. Ha nem így gondolnám, nem mennék ki a tökig érő sárba és nem nyúlkálnék a jeges vízben. 

Faállvány

A faállvány ötlete először 2 éve merült fel bennem, amikor kint voltunk Kampsdorfban Timár Tibi és Egresits Jani barátaimmal a Wilhelm családnál. 

Fából készült akvárium állvány kontra vas állvány

Gyorsabb, olcsóbb, tartósabb.

Egy ekkora méretű vasállvány ( 3 m 70 cm hosszú, 55 cm mély és 1 m 70 cm magas) közel 65-70.000 Forint munkadíj nélkül, ha saját magad csinálod.

Míg a fa saját kezűleg körübelül 17.000 Forintra jön ki.

A vas leszabása, hegesztése körübelül nekem 2 nap, a festés még további 3 nap. A fa állvány ezzel szemben (aki ügyes és nem feltétlenül asztalos) 1-1,5 nap alatt összerakható. Nem kell festeni. 

Körübelül 5 évvel ezelőtt készült vas állvány lába meglehetősen korrodált, lassan cserére szorul, ami nem kis munkával jár majd.

Míg a fa állvány, ha csak ki nem gyullad, örök. 

Hátránya: A vízszintes fa lécek terhelhetősége, elhajlásuk miatt, meglehetősen alacsonyabb, mint a zárt szelvényé, így egy lécre (egy közbe) csak egy akvárium helyezhető el. Ha többet szeretnénk, akkor akváriumom belül kell elosztanunk. 

Méretezése: vegyük példának az elején említett új garnélás állványt.

A tartó lábak (8 db) 5 x 11,5 cm keresztmetszetű gyalult fenyőből készültek. Én nem tüzépen vásárolt fa anyagból csináltam meg a lábakat, hanem egy régi bontott tetőanyagból fűrészeltem ki. Mert a tüzépes fának sokkal ritkább a szerkezete és ezek a lábak nagyon nagy terhet viselnek.Másrészt ilyen anyagom volt. 

A keresztfák 58 x 38 mm keresztmetszetű lécből vannak. Melyeket az OBI-ban vettem. A vízszintes lécek, amelyekre az akváriumokat tesszük, egyszerű, tüzépen vásárolható 5 x 3 cm keresztmetszetű bramac léc. 

A kereszttartó fák a lábba be vannak sűlyesztve és kapupánt csavarral, illetve 8 mm-es menetes szárral összecsavarozva.  

Ahogy a hátrányánál említettük, nem a vízszintes lécek tartják az akváriumokat, hanem a keresztösszekötő fák.Az egymás mellett elhelyezkedő lábak távolsága: az akvárium hossza + 1,5-1,5 cm ráhagyás. Így a terhelés a keresztfákra oszlik le, ezért a hosszában futó bramac lécek teherhordó szerepe gyakorlatilag nulla. Mivel a keresztfákon van a súly, ezért martam be a lábakba fél centiméter mélyen a keresztfák helyét, így a csavar is elveszti a teherviselő szerepét. 

A hosszaában futó bramac léceknek így gyakorlatilag csak távolságtartó szerepük van.A lécekre ragasztottunk még egy 1 cm vastag hungarocell csíkot. 

Minden állványt több helyen hozzácsavaroztuk a falhoz, hogy a horizontális mozgást teljes mértékben kiküszöbüljük.  

Garnélás állvány

Az állványon 16 db akvárium kapott helyet, melyek osztás nélkül, illetve 2 vagy 3 részre lettek osztva. 

Az akváriumokért még egyszer hálás köszönet Dénes Attila barátomnak. 

A szűrést mattenfilter látja el.

A akváriumokban két féle talajt használtunk.Az egyik a már ismert AKADAMA (eredetileg bonsai talaj).

A másik égetettt agyag granulátumamelyet kiforráztunk, azért hogy teljesen elsüllyedjen. 

Reméljük, hogy a legközelebbi blogbejegyzésben már új lakókról is beszámolhatunk. 

L 169

LDA 1

Panaqolus sp.

Élőhelye: Rio Negro, Rio Demini, Pará, Brazília

Mérete: kifejlett mérete 12 cm

Az első L169-eseimet kifejlett korukban vettem Egresits Jani barátomtól, 5 példányt, 3 hímet és 2 nőstényt. A helyük egy 120 literes (85x50 alapterületű) akvárium. Mint a képeken is látható, az L168-asokkal vannak együtt. 

Ivari különbségek: A hímek farka, ahogy a képet is látható, tele van apró szőrökkel, amelyek a nőstényeknél hiányoznak. Továbbá a hímek felülről vizsgálva ék alakúak, a nőstények pedig kerekebbek, pocakosabbak. 

Mivel kimondottan faevő fajtáról van szó, akváriumukból semmiképpen nem hiányozhat a fa, amely lehet vasfa, mangrove, szőlőgyökér vagy akár egy közönséges, bármely természetes vízből szedett uszadékfa. Ahogy az L168-asoknál említettem, a betett fa meglehetősen hamar elfogyott. Ennek az az oka, hogy én egy nem egy kemény vasfát tettem be nekik, hanem egy közönséges, puha, halastóból kiszedett uszadékfát.

Aljzatnak mosott durva homokot használtam. A szűrést két szivacsszűrő végzi. 

A víz: 10-es nk-ű, 26-28 celsius fokos és tőzeggel vagy égerfa tobozzal barnított. A vízcsere ugyan úgy zajlik, ahogy az L202-eseknél. 

Takarmányozásuk: Nem kimondottan húsevű fajról van szó, ezért nekik gyakrabban adok uborkát, cukkinit, tököt vagy spirulina tartalmú tablettákat. 

Nászuk: ugyan úgy zajlik, mint a többi L-es harcsának. 

A kishalak ikrázástól számított 5 napon belül kelnek ki és további 9-10 nap elteltével úsznak el.

A kishalak megtartása már nem olyan egyszerű, mint mondjuk az L202-esnél. Nagyon sokszor elúszást követően a kishalak felpuffadnak és egy-két napon belül az összes elpotyog. Szaporodásra bírni sem olyan egyszerű. Nem olyan "gyakran" ikrázik, mint például a 202-es.

Az alábbi képen a csőből kiúszott, még szikzacskós kishalak láthatók. Nagyon sokszor a hím kilöki őket, néha csak egy-két darabot, néha akár a felét is. 

A kishalk 2 hónapos korukra kb 1,5-2 cm-esek.

Az ikrák száma nálam 20 és 30 között változott, melyeket érdekes módon teljes mértékben, elhullás nélkül fel tudtam neveleni, de előfordult, hogy egyet sem. Kifejezetten lassan nőnek, gyakori vízcsere mellet is csupán a 4-5 cm-es nagyságot érnek el 1 éves korukra.

L 202

LDA 57/59

Peckoltia lineola

 

Könnyen tartható és könnyen szaporodásra bírható, ezért bátran ajánlom kezdő akvaristáknak is. 

Az elmúlt évek során a takarítás sok féle módon zajlott, mind a "leszívás", mind a visszatöltés szempontjából. 

Kezdetben vödrözés. Aztán a használt vizet egy 200 literes hordóba gyűjtöttük és ez lett egy búvárszivattyúval kinyomatva, illetve a visszatöltés ugyanezzel a módszerrel zajlott. Ezt követően az akváriumok sokasodása miatt (a hely igény miatt lett a 200 literes hordó száműzve) a takarítási idő annyira megnőtt, hogy ki kellett találni valamilyen gyorsabb alternatívát. 

A buvárszivattyút felváltotta egy borszivattyú, amely közvetlenül az udvarra nyomta az akváriumokból a vizet. 

Tegnap készült a jelenleg véglegesnek tűnő rendszer, melyet Egresits Jani barátomnál láttam.

 A leszívást egy 5/4" spirál csővön egy Rover (5000l/óra) borszivattyú végzi. 

Ugyanezzel a szivattyúval szivattyúzuk be kintről az eső vizet is, melyet 1000 literes IBC tartályokba gyűjtünk.

 A visszatöltést a korábbi borszivattyúval végezzük, ami szintén Rover típusú (2400l/óra). A visszatöltő cső pedig colos spirál cső. 

A háztetőről 3 db köbös IBC tartályba folyik az esővíz. Ezekből szivattyúzzuk be a pincébe, ahol 6000 liternyi vizet tudunk tárolni melyet nem szűrünk, csak üllepítünk. Ha nagyon kevés van ez is elmarad. 

Ha pedig nem esik az eső, elindítjuk az RO-t.  

Savanyításhoz NOVOBALT litván tőzeget használunk, melyet nagy műszálas függüny anyagban áztatunk egy 200 literes hordóban.

Külön-külön az egyes (különböző korú) halak specifikus takarításába most nem mennénk bele, mivel lehet, hogy reggelig sem végeznénk a leírással. Talán majd a későbbiekben kis részletekben. De addig is, nyugodtan írjatok akár itt, akár e-mailen, facebook-on, ha bármi kérdésetek van. Nagyon szívesen válaszolunk.

Szűrés

A szűrést minden akváriumban egyszerű szivacs szűrűvel végezzük. kép A szivacs vagy fehér vagy kék színű.  A kékből két méretet használunk. A kishalaknál a 45-ös méretet, a tenyész és nevelő medencékben pedig a 20-as szemcseméretűt. 

A szivacsokra a lyukat egy megélezett szélű réz fűtés csővel fúrjuk. 

A szűrés hatékonyságának növelése érdekében cseh típusú vízátemelőket készítettünk bergmanncsőből. 

Többek között a habkővel szembeni előnye, hogy nem dugul el, ha véletlenül mégis, tisztitása meglehetősen egyszerű.

A levegőt egy központi kompresszor szolgáltatja. Korábban két darab levegő pumpát használtunk, ezeket cseréltük le egy kompresszora.

 A levegőt ragasztható PVC csövekkel vezettük az akváriumok fölé, majd ezek a csövek lettek az aktuális helyen megfúrva, egy kis levegőcsappal ellátva. Innen pedig a levegő hagyományos légcsővel van az akváriumokba bevezetve.

Nagyon fontos az akváriumok szűrése, vízcsere alkalmával szoktuk a szivacsot akváriumvízben kinyomkodni, ha el van tömődve, de akkor is csak módjával, mivel a túlzott tisztítással kárt tehetünk a benne élő baktérium kultúrában. 

Új akvárium indítása esetén, az új szivacsot ebben az imént említett vízben, ,,avatjuk be'' így hamarabb megtelepszenek a hasznos baktériumok, ezáltal sokkal gyorsabban indul be az akvárium biológia szűrése. 

Benépesült új állvány

Nagyon sajnáljuk, hogy csak most sikerült eljutnunk odaáig, hogy feltöltsük, de mostantól érkeznek az újdonságok. Az etetésről már el is készült a cikk. Előkészületben vannak továbbá a planktonozásról, a vízcseréről és néhány L-es és tanganyikás faj sikeres tenyésztéséről szóló cikkek. Noh, de az új állvány:

A felső sobran apistogramma és L-es növendékek kaptak a helyet. 

A 3. szinten (a nagy medencékben) a tanganyikás tenyészhalak kaptak helyet.

A baloldaliban X. spilopterus kipili, Neol. prochilus, Chalinochromis ndobhoiA jobboldaliban pedig Cyprichromis microlepidotus black kiriza, Paracyprichromis nigripinnis Blue Neon, Eretmodus cyanisticus, Chalinochromis ndobhoi.

Alattuk: szintén két nagy medence, melyekben tanganyikás növendékek vannak. (Ocellatus gold, L. caudopunctatus, L. ornatipinnis, Ophthalmotilapia boops, Ectodus descampsi, Telmatochromis sp. lolongo)

A legalsó sorban X. papillio twembe, X. ochrogenys mzuri, P. nigripinnis Blue Neon, C. microlepidotus bemba növendékek.

 Mellettük egy rövid ideig a cory tenyészek (adolfoi, dupli, melini) kaptak helyet, de a azóta át lettek költöztetve, mivel a közvetlen melettük lévő fagyasztó túlságosan felmelegítette a vizüket.

A hal illetve garnéla tenyésztés egyik legfontosabb pillére, hogy mit kapnak enni az állatok, mivel ez kulcsfontosságó szerepet tölt be mind a növekedésükben, mind a szaporodásukban.

  A továbbiakban szeretném megosztani veletek, hogy én hogyan etetek, de a könnyebb érthetőség érdekében:

Kishal: számomra addig, amíg kelesztett artémiát kap csak

Növendék: amikor már meg tudja enni a ciklopszot

Én naponta kétszer etetek, a hét minden napján, kivétel vasárnap, amikor böjtölnek, kivéve a kishalak, ők még ilyenkor is kapnak reggel és este is. Fajtól függetlenül a kishalak keltetett artémiát kapnak. Fontos azt tudni, hogy a frissen elúszott kishalak száján pusztán akkora "kaja darab" fér be, mint a szemük. Tehát hiában úszik a táplálékban a kishal, éhen pusztul, mivel nem tudja elfogyasztani.

A továbbiakban arról fogok írni, hogy mit kapnak fajonként a növendék- illetve tenyészhalak, de előtte el szeretném mondani azt, ami általában érvenyes mindegyikre: nagyon fontos, hogy csak annyit etessünk, amennyit nagyon rövid időn belül megesznek. A kishalakat "túl kell etetni", viszont hogy megelőzzük a vizminőségének romlását a lebomló ételmaradék következtében, én csigákat vagy garnélákat szoktam melléjük tenni. Továbbá a nem ragadozó halak mellett szintén vannak garnélák és csigák takarító személyzetként. Az afrikai sügerekhez pedig én maláj tornyos csigákat tettem, mert ezeket nem tudják megölni.

Apistogrammák: (+ afrikai törpesügerek)

Tenyészhal:

Reggel: Ha sikerül fognom élő planktont (cyclops, daphnia, szúnyóglárvák) kapnak, 

ha nincsen, akkor fagyasztottat.

Este: fagyasztott vörös-, fekete-, fehér szúnyoglárva, artémia illetve hetente egyszer (élő) tubifeksz.

 Fontos, hogy a tubifeksz és a vörös szúnyoglárva, ne kövesse egymást az étlapon, így megelőzhetjük a bélgyulladást. Nagyon fontos, hogy tubifekszból nagyon keveset adjunk, mert nagyon szeretik és ha nagyon bezabál nagyon gyorsan kaphat bélgyulladást vagy hasvízkort.

Növendék:

Reggel: cyclopszot kapnak 

Este: tápot (Perla Larva 5.0) 

Tanganyika tavi sügerek:

Tenyészhal:

Reggel: lemez táp (Sera Flora, Tropical 36)

 

Este: fagyasztott cyclops, daphnia, mysis, artémia, fehér szúnyoglárva

Növendék:

Reggel: cyclops

Este: táp (Perla Larva, Sera Flora)

Corydorasok:

Tenyészhal:

Este: tubifeksz, élő vagy fagyasztott plankton

Növendék:

Reggel: cyclops

Este: táp (Perla Larva)

L-esek:

Tenyészhal:

Reggel: sprirulinás tabletta (Hikari, Neptun)

Este: fagyasztott cyclops, daphina, artémia, mysis, vörös szúnyoglárva és heti kétszer zöldség (cukkini, uborka, forrázott sütőtök)

Növendék:

Reggel: cyclops

Este: táp (Perla Larva, SAK spirulina) és heti kétszer zöldség (cukkini, uborka, forrázott sütőtök)

Ancik:

Tenyész:

A tenyész ancik nálam 200 literes nevelő akváriumokban, a növendékek (apisto, tanganyika) alatt vannak, tehát ugyan azt kapják, mint a növendékek. Plussz ők is kapnak heti kétszer vagy háromszor  zöldséget (cukkini, uborka, forrázott sütőtök)

Növendék:

Reggel: cyclops

Este: táp (Perla Larva, SAK spirulina)

Garnélák:

A garnélák csak este kapnak enni fagyasztott vörös szúnyoglárva, artémia, plankton, sütőtök, spenót és virág por keverékét.

 Továbbá minden akvárimban van száraz, forrázott falevél (tölgy, mogyoró és egyéb gyümölcsfák levelei)

Néha kapnak forrázott csalán levelet is.

Ez az etetés az évek folyamán így alakult ki, így vált számomra egyszerűvé illetve rutin szerűvé.  Mások biztosan másként csinálják, ami szintén nagyon jó és sikeres. Ezzel pusztán azt szeretném hangsúlyozni, amit Pasaréti Gyulától sokszor hallottam: ,, A sikeres haltenyésztéshez nem csak egy, hanem több jó út is vezet.'' Tehát nem csak egy sikeres recept van.

Apistogrammák

Gyermekkori álmom volt az Apistogrammák tartása és tenyésztése. De ezek akkoriban még igen ritkáknak és drágáknak számítottak.

Mint általában minden kezdő türpesügeresnek, a kakadu szaporítása sikerült elsőnek. 

 

Utána következett a borelli

a macmasteri

 

az agassizi

Szerettem volna Panduriniket szerezni és Pasaréti Gyula tanácsára megkerestem Horn Péter tanár úrat, a kaposvári egyetem akkori rektorát és a Horn-Zsilinszky: Akvarisztika című könyv szerzőjét, akitől kaptam is. Cserébe azt kérte, hogy majd a későbbi növendékekből adjak vissza neki.

 

Amikor eljött a halakért, azt mondta, hogy ennyi pandurinit egyszerre még életében nem látott.

 

Azóta már nagyon sok fajta Apistogrammát sikerült tenyésztenem.

 

 

Folyamatosan keresem az újabb fajtákat.  Így kerültem 2013-ban Kampsdorf-ba, ahol Nadja és Mario Wilhelmtől vásároltam pl. hongsloi super red-eket, viejita super red-eket, uaupessi-t.

Tartásukról és tenyésztésükről majd a következő cikkben írok.

L134 (Peckoltia sp.)

Élőhelye: Rio Tapajos és Ri Jamanxim, Pará

Mérete: kifejlett mérete 10-12 cm

Élőhelyén mért vízparaméterek:

        Hőmérséklet: 26-30 C˚

        pH: 5,5-7,5

        KH: 0-5 ˚ dH

        GH: 0-12 ˚ dH

Szinoníma nevek: Leopard Frog Pleco

Ivari különbségek: az ivarérett hímek farka végén és melluszonyán (odontodes) apró szőrök vannak. A nőstény testesebb, pocakosabb.

Az ivarérett hím oldalán és farkán jól láthatóak az apró szőrök.

A nőstényen a szőrök teljesen hiányoznak.

Tartás: Én a tenyészcsapatomat egy 70 l-es akváriumban tartom (2 ♂ 4 ♀) aljzat nélkül. A szűrést egyszerű szivacsszűrő végzi. A hat halnak 2 db kb 12-13 cm hosszú agyagcsövet raktam be. Kezdetben 6 db cső volt bent, de az amúgy is keveset mozgó halak azonnal elfoglalták azokat. Ezért úgy döntöttem, hogy csak kettőt hagyok. Az akvárium berendezési tárgya még uszadékfa. Erre az emésztésük miatt is szükségük van. A vizet kb. 10 nk˚ -ű és 25-26 C˚ -ra állítottam be. Az etetést lámpaoltás előtt fél órával végeztem. (fagyasztott vörös- és fekete szúnyog, artémia, ciklopsz) Próbáltam spenótot, sütőtököt is adni nekik, de nem ettek belőle. Éjszaka sokkal aktívabbak, mint nappal.

Tenyésztés: November végén a legpocakosabb nőstény bement az egyik hím elé a csőbe, úgy hogy a hím a cső keresztmetszetét az uszonyaival szinte teljesen elzárta. Így szorította be a nőstényt. Ez tartott egy napig. Majd egy pár nap elteltével ez megismétlődött és a nőstény 2 napig volt bent, majd kijött. Ekkor láttam meg az ikracsomót, amit a hím nagyon takart. Az ikrák sárgák, majdnem borsó nagyságúak és számuk kb. 30 db (erre a kishalak számából következtetek) A kishalak 26 C˚-on 7 nap alatt keltek ki és további 10 nap alatt úsztak el. A táplálásukat keltetett artémiával és spenótpürével kezdtem. Az elúszó kishalak mérete 13-15 mm. Kb. 2 hét után kezdtem el etetni őket ugyanazzal amivel a tenyészhalakat is. Március végéig még 3 ikrázás történt, tehát mindkét hím ikrázott az összes nősténnyel. A kishalak száma 25 és 30 db között változott. Április elejéig az első ikrázásból származó kishalak 4 cm hosszúságot értek el, tehát elég gyorsan nőnek és szerencsére egyetlen egy sem pottyant el.

Növedékek a tenyészmedencében.

Jelentős a méretbeli különbség, pedig csak 1 hónap van közöttük.

A neten talált adatok szerint sikeresen tenyésztették Ausztriában, Németországban, Csehországban, Szlovákiában. Tudomásom szerint eddig még Magyarországon nem számoltak be szaporulatról.

Ajánlom még a kezdő akvaristáknak is, mivel tartásuk problémamentes és meglehetősen könnyű.

2011. 04. 07.